A dohányzóasztal története
Az íróasztal történetét már megismerhettük egy korábbi cikkből, ezúttal pedig a dohányzóasztalról szerettem volna többet megtudni. Ezek a mindennapos használati tárgyak, bútorok már hétköznapi életünk részét képezik, mégsem tudjuk honnan erednek, kik találták ki őket és mi célból. Mindenképp érdekesnek tűnik ez a történet is. Mert dohányzóasztalnak hívjuk, mióta létezik, és megtalálható szinte minden otthonban, még az irodákban is, annak ellenére, hogy nem is dohányzunk mellette. Hogy is van ez? A cikkből kiderül…
A kezdetek…
Amikor az 1750-es években Angliában óriási divatnak örvendett a közös teázgatás, egyre nagyobb igény merült fel egy olyan asztal iránt, ahová le lehetett tenni a teáscsészéket. Ebből az aspektusból született meg az európai dohányzóasztal elődje, egy magas, több lábon álló, inkább kör alakú asztallappal ellátott bútordarab. Ugyan ebben az időben az ágy mellé is helyeztek el „vendég asztalkákat”, mely ugyan azt a célt szolgálta, mint a magas asztalka: a teáscsészék, valamint könyvek elhelyezését.
Az első dohányzóasztalok
Az első fa asztalok, amelyeket már dohányzóasztalnak neveztek, Angliában jelentek meg, a Viktoriánus korban. És E. W. Godwin volt, aki 1868-ban tervezte asztalkáját már nagy számban gyártotta. Ezek az asztalok már nem voltak olyan magasak, mint elődeik, 27 inch, vagyis 70 cm körüli magassággal bírtak. A manapság használatos dohányzóasztalok 50-55 cm magasak, szóval az első dohányzóasztalok még mindig magasak voltak a maiakhoz képest. Godwin nagy hatással volt a bútortervezésre és iparművészetekre, így a későbbi irányzat, a szecesszió dohányzóasztalai rendkívül hasonlóak voltak az első „coffe tablet”-jéhez.
Az „anglo-japanese” és a dohányzóasztalok lábának hossza
Az angol bútoriparban az 1870-80-as években lett nagyon népszerű az anglo-japanese stílus. Ennek is bizony a dohányzóasztalokhoz van köze, ugyanis az alacsony dohányzóasztalok ötlete származhatott az Ottomán birodalom teaházaiból, ugyanúgy, mint Indiából vagy Japánból, ahol az étkezésekhez a hagyományok szerint alacsony asztalokat használtak. Ennek köszönhetően Angliában inkább elterjedtek az alacsony, mint maradtak volna a hosszú lábú asztalok. Ehhez járult még hozzá a 20. században, amikor a legközkedveltebb lett a dohányzóasztal, hogy ezen bútorok lábát még rövidebbre vágták. Még akkor is, ha egy antik asztalkáról volt szó…
A dohányzóasztal elterjedése
A tömegtermelés hatására a dohányzóasztalt már nem csak a gazdag réteg, hanem mindenki megengedhette magának, megfizethetővé, ezáltal pedig elterjedtté vált. Az új ipari technológiák megjelenésével pedig a fa mellett megjelentek a fém, kerámia, üveg, krómozott vagy műanyag felületek, miközben az építészek, belsőépítészek és szobrászok is sokféle ötletet és design elemet tettek hozzá a bútor gyártásához. Így jutottunk el máig, vagyis a 21. századig, amikor is annyiféle dohányzóasztal közül válogathatunk, mint égen a csillag.
Dohányzóasztal az irodában
Szinte minden irodában megtalálunk manapság egy sarkot, amely a vendégek fogadására lett kialakítva. A kanapé és kényelmes fotelek mellett egy dohányzóasztal elhelyezésével gyakorlatilag nincs is másra szükség. A kényelmes ülőalkalmatosságok mellett a dohányzóasztal szerepe most sem a dohányzás – ahogy a nevében szerepel -, hanem a tea, a csésze kávé, illetve könyvek, prospektusok elhelyezése. A történet végén elmondhatjuk, hogy a dohányzóasztalnak megjelenése óta nem sok köze van a dohányzáshoz, ám manapság egy hétköznapi, megszokott és elterjedt bútordarabbá vált, mellyel a legunalmasabb helyiségbe is életet, hangulatot vihetünk amellett, hogy tárolóbútorként használjuk elsősorban.